Földrajzilag egy Jeruzsálemtől északra kezdődő hegylánc, amelyet a Kidron- (Kedron-) völgy választ el a jeruzsálemi Templom-hegytől.  A hegyláncnak az a szakasza, „amely Jeruzsálemmel szemben áll, keletre”, a tulajdonképpeni Olajfák Hegye, az Ószövetségben Harhazzetim néven szerepel, de az Új Szövetség legtöbbször Olajfák hegyeként említi; latin megfelelője: mons olivarum. Nevét az olajfa-ligetekről kapta, amely egykor fedte a dombot. Bibliai jelentősége igen nagy, sok fontos esemény színhelye.

A zsidó hit úgy tartja, hogy az utolsó ítélet a hegy alatt, a Jósafát-völgyben (Kidron) kezdődik. A zsidók ezért temetkeztek az Olajfák Hegyén és környékén évezredek óta. Ma kiterjedt temető húzódik a déli lejtőjén. Ez egyben a világ legrégibb zsidó temetője.

Az Olajfák Hegyének temetője egyike a világ legősibb örök nyughelyeinek:  kb. 3000 évvel ezelőtt nyitották meg és napjainkig is használják.  Az ún. zsidó Templom, a Beit Ha Mikdással pontosan szemben, a hegyen található. Ismertségét Zakariás prófétának köszönheti, aki megjövendölte (Zakariás 14:4), hogy a megváltás és a holtak feltámadása pontosan itt fog elkezdődni – az itt sírhelyet vásárló zsidók az elsők között akartak lenni a majdani csodában.

A különböző hatalmak mindig megengedték a zsidóknak, hogy idetemessék halottaikat – melyek száma napjainkban a 150 ezret súrolja. Kezdetben temetkezési barlangokat használtak, majd kb. a 16. századtól a mostani sírokat. Az 1948-49-es harcok során, amikor az Olajfák hegye is hadszíntérré változott, komoly kár érte a sírokat. Napjainkban a helyhiány jelent gondot. A temetőt az Elad nevű szervezet gondozza, 2010-ben megkezdődött a sírok feltérképezése és beazonosítása.

Az Újszövetség tizenkétszer említi a hegyet Jézussal kapcsolatban, földi életének utolsó eseményeihez kapcsolva.

A 4. századtól kezdve sok keresztény szerzetesként vonult ide vissza és választotta a helyet az imádság helyének. A perzsák 614-ben lerombolták a szent helyeket és nem kímélték a lakosságot sem. A korabeli emlékek 400 szerzetes halálát említik. A szerzetesség azonban nem tört meg: Nagy Károly idejében (9. sz. eleje) bencések telepedtek le itt. Ebben az időben voltak a hegyen örmény kolostorok is.

A muszlim korban – főleg Hakim kalifa idején – eléggé megcsappant a szerzetesek száma. A keresztesek idejében azonban újra felvirágzott az itteni szerzetesi élet, de nem tartott sokáig. Szaladin egyiptomi szultán 1187-ben elfoglalta Jeruzsálemet és az Olajfák Hegyét muszlim családoknak adta. A Mennybemenetel temploma mecset lett, a két kolostor pedig elpusztult.

Az Olajfák Hegyén ma számos – különböző rendeltetésű – épület, emlékhely és templom található, például:

• A Mennybemenetel temploma (Chapel of the Ascension) A kereszténység egyik szent helye. A hagyomány alapján Jézus a feltámadása után innen ment fel a mennyországba. Külső falán a lőrések és őrtornyok bizonyítják, hogy a komplexum egykor hadicélt szolgált.

• Miatyánk-templom (Pater Noster) A hagyomány alapján Jézus itt mondta el követőinek a Miatyánkot.
• Dominus Flevit-templom. A hagyomány alapján ezen a helyen fakadt könnyekre Jézus, amikor meglátta Jeruzsálemet.
• A Nemzetek Temploma (Church of All Nations) a Gecsemáné-kertben.
• Huldá prófétanőnek tulajdonított sír.
• Aggeus, Zakariás és Malakiás próféták sírja a hegység nyugati lejtőjén,
• Mária sírja (Tomb of the Virgin Mary) A hegység lábánál, a keleti keresztények hite szerint Mária, Jézus anyjának temetkezési helye.

Fotók: Internet