Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.

Kellemes Ünnepeket és boldog új évet kívánunk mindenkinek!

Tavasszal újra munkába állunk!

Európa egyik legrégebbi sírkertje

A középkori Kolozsváron eleinte a főtéri templom és a várfalak köré temetkeztek. A pestisjárvány idején, 1585. május 11-én határozatot hozott a város száz fős nagy- tanácsa, hogy a várfalaktól délre fekvő domboldalon, az akkori dinnyeföldeken egy tágas helyet szakasszanak ki temetőnek, ahova „mind szegény és gazdag ember válogatás nélkül temetkezzék”. A telket sövénykerítéssel övezték, faragott kapuval is ellátták. Ez év nyarától a város lakossága – tekintet nélkül felekezeti hovatartozására, nemzetiségére – ide temetkezett.

Mivel a domboldalt Házsongárdnak nevezték, a városi „köztemetőt” századunk elejétől kezdték ezzel a névvel illetni.

Maga a név vagy egy itteni nagybirtokos nevéből /Hasinschart/, vagy a német Hasengarten /Nyulaskert/, Haselgarten /Mogyorókert/ összetételekből alakulhatott ki

Az eredeti kis sírkert a mai halottas kápolna körül lehetett, s a századok folyamán Egyre bővült, főleg dél felé, a domboldal tetejéig. Az 1830-as évekre érte el azt a Felső határt, amely a Brassai Sámuel sírja mögött lehetett. Ösvényei, útjai, ezek közötti parcellái spontánul alakultak ki. 1885-ben próbálták először rendezni a temetőt, számos gazdátlan sírkövet ekkor kiemelték, utóbb átfaragták. A temető fásítása is a múlt század végén kezdődött. Oldalról gyümölcsösök, magánkertek szegélyezték a sírkertet, ezek egy része utóbb a temetőhöz kapcsolódott. Így jött létre nyugat felől a de Gladi báró által 1739-ben adományozott telken a lutheránus vagy szász temető, kelet felől az 1840-es években a régi zsidó temető.

A három ravatalozó helyiséget tartalmazó halottas kápolnát 1897-ben építették. A 16 hektár területen fekvő régi temetőt az I. világháború idején dél felé kiterjesztették, s ott létesítették a Hősök temetőjét is.

Házsongárd a XVII. Század elejétől Kolozsvár lakosságának tükre. Eleinte főleg a német és a magyar polgárok, kézművesek, papok kollégiumi tanárok, diákok térnek ide megpihenni. Miután 1790-ben Kolozsvárra költözik az erdélyi Főkormányszék, s ennek tisztviselői közt számos nemes és főnemes van, elkezdődik a nemesség betelepítése a városba.

 A XIX. század első felében jelennek meg díszes sírjaik, kriptáik a temetőben. Az 1872-ben megnyitott kolozsvári tudomány- egyetem sok tudóst vonz ide, úgyhogy a század vége felé már az ő sírjaik is fel-fel tűnedeznek. Az I. világháború végéig alig akadt román sír a temetőben, még a hatalomváltozás után is csak lassan, a románság betelepedésével párhuzamosan jelentek meg a román nevek.

Noha a városi közgyűlés már 1892-ben megállapította, hogy „a jelenlegi köztemető annyira túlzsúfolt, miszerint közegészségi és közrendészeti tekintetekből továbbra már nem használható”, és 1893-ban már nem engedélyezték új sírok ásását, ma is ide és a tetején megnyitott új temetőbe temetkeznek. A még 1885-ben megkezdődött temetőrendezési kísérletek többnyire balul ütöttek ki, inkább a régi kövek és a hagyományos összhang pusztítását, mint a műemlékjelleg megőrzését szolgálták.

2010 áprilisában a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság több mint kétszáz sír műemlékké nyilvánítását kérték a (román) Kulturális és Művelődésügyi Minisztériumtól.2011-ben Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter 394 síremléket nyilvánított műemlékké.

A sírkert legrégebbi sírkövét még 1585-ben állították, több mint négyszáz évet vészelt át tehát többé-kevésbé épségben.  A temető valóságos panteon, mivel több erdélyi történelmi család (bethleni Bethlen, iktári Bethlen, Rhédey, Mikó, Béldi, Jósika, Berde, Sombory, Paget, Donogány) kriptájának, s egykori tudósok, írók, művészek, színészek, egyetemi tanárok, püspökök, papok, politikusok (Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert, Misztótfalusi Kis Miklós, Kendeffy Ádám, Jósika Miklós, Mikó Imre, Bánffy Miklós, Brassai Sámuel, Berde Mózsa, Bölöni Farkas, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Szilágy Domokos, Kós Károly) sírhelyének befogadója.

A Házsongárdban boszorkányok is nyugodhatnak szép számmal. Egy 1684. július 31-én hozott dialektikusan bölcs törvényhatósági végzés szerint az „végeztetett, hogy Trombitás Mihályné mostanában halván meg és sok kékek lévén rajta, nagy gyanuban forog, hogy verték volna, valahol azon éjszaka boszorkányságba elegyítvén magát, s azon verés miatt halt meg.

A Házsongárdi temető március 2. és november 1. között 8.00-17.30 óráig látogatható.

Wass Albert: Házsongárdi temetőben

Egy délután a zajtól mesze szöktem, 
 s az életemet mentem kipihenni  
  a Házsongárdi öreg temetőben. 
 Ősz volt. Halálos. Lomb-hullásos. Szent. 
 Olyan lélek-csitító volt a csend:
  a némaság s a néma ajkú holtak. 

 Akkor láttam: a fényvirágos álmok,
  amik a lelkem szent csodái voltak,
  halottak lettek, néma ajkú holtak. 

 És éreztem: egyszer majd újra ősz lesz,
  s a hervadásban meglassul a vérem. 
 akkor az őszt majd könyörögve kérem.  
 
 A holtaktól megirigylem az álmot,  
 s cserébe nyújtom minden álmomat
  hogy én legyek az őszi csendtől áldott. 
  
 S meglátom majd: bűbájos álmaimmal 
 az életemet nagyon teleszőttem... 
 s megállok ismét kissé megpihenni 
 a Házsongárdi öreg temetőben.  
(1927) 

Csodás kilátás

A történelmileg is jelentős, jelenleg is működő viktoriánusi korszaki temető Sydney központjától mindössze 8 km-re, közvetlenül az óceán partján található.

A Waverley temető története 1859-ben kezdődik, ekkor alakult meg Waverley önkormányzata. Waverley, az itt folyó szappan és gyertyakészítés, a tejtermékek előállítása, egyszóval a fejlődő ipari üzemek miatt Sydney-i kereskedelmi központ egyik előőrsévé nőtt .

A temetőről, létrehozásáról, annak finanszírozásáról évekig vita folyt, ám 1868-ban a Waverley Tanács beleegyezett abba, hogy ezt az új „vállalkozást” addig kezelje, ameddig ez nem jár költséggel.

A temető kialakításához az első területet 1875-ben vásárolták meg, ekkor kialakították a tájat, az utakat, a vízelvezetést, kerítést, mindezt az akkor népszerű „Gardenesque” stílusnak megfelelően.

gardenesque: ami annyit tesz, hogy a temető különböző részei más-más hangulatot árasztanak

A temető első részét hivatalosan 1877. augusztus 1-jén nyitották meg. Az első temetésre 1877. augusztus 4-én délután került sor. Az eltelt időben a temető egyre nőtt, mérete mára 16 hektár feletti, s több mint 83 000 temetésre került sor és mintegy 50 000 síremlék található itt.

1845-ben nyitotta meg kapuit a Vaucluse-i Old South Head Road-ban található South Head temető, és 1869-ben kezdte meg az első temetést. Az 1940-es évek a Waverley temető átvette a South Head temető működtetését is.

Ma – ebben – a temetőben több mint 6000 síremlék és emlékhely található 4 hektáron, és a Waverley temetővel együtt működik.

A Waverley sírkertben is számos híres személy síremléke megtalálható, köztük Henry Lawson, aki a gyarmati korszak legismertebb ausztrál írói közé tartozik, és gyakran nevezik Ausztrália „legnagyobb történetírójának”

A temető működéséről, a síremlékek látogatásának módjáról és feltételeiről minden információ megtalálható itt: Waverley Temető

Földrajzilag egy Jeruzsálemtől északra kezdődő hegylánc, amelyet a Kidron- (Kedron-) völgy választ el a jeruzsálemi Templom-hegytől.  A hegyláncnak az a szakasza, „amely Jeruzsálemmel szemben áll, keletre”, a tulajdonképpeni Olajfák Hegye, az Ószövetségben Harhazzetim néven szerepel, de az Új Szövetség legtöbbször Olajfák hegyeként említi; latin megfelelője: mons olivarum. Nevét az olajfa-ligetekről kapta, amely egykor fedte a dombot. Bibliai jelentősége igen nagy, sok fontos esemény színhelye.

A zsidó hit úgy tartja, hogy az utolsó ítélet a hegy alatt, a Jósafát-völgyben (Kidron) kezdődik. A zsidók ezért temetkeztek az Olajfák Hegyén és környékén évezredek óta. Ma kiterjedt temető húzódik a déli lejtőjén. Ez egyben a világ legrégibb zsidó temetője.

Az Olajfák Hegyének temetője egyike a világ legősibb örök nyughelyeinek:  kb. 3000 évvel ezelőtt nyitották meg és napjainkig is használják.  Az ún. zsidó Templom, a Beit Ha Mikdással pontosan szemben, a hegyen található. Ismertségét Zakariás prófétának köszönheti, aki megjövendölte (Zakariás 14:4), hogy a megváltás és a holtak feltámadása pontosan itt fog elkezdődni – az itt sírhelyet vásárló zsidók az elsők között akartak lenni a majdani csodában.

A különböző hatalmak mindig megengedték a zsidóknak, hogy idetemessék halottaikat – melyek száma napjainkban a 150 ezret súrolja. Kezdetben temetkezési barlangokat használtak, majd kb. a 16. századtól a mostani sírokat. Az 1948-49-es harcok során, amikor az Olajfák hegye is hadszíntérré változott, komoly kár érte a sírokat. Napjainkban a helyhiány jelent gondot. A temetőt az Elad nevű szervezet gondozza, 2010-ben megkezdődött a sírok feltérképezése és beazonosítása.

Az Újszövetség tizenkétszer említi a hegyet Jézussal kapcsolatban, földi életének utolsó eseményeihez kapcsolva.

A 4. századtól kezdve sok keresztény szerzetesként vonult ide vissza és választotta a helyet az imádság helyének. A perzsák 614-ben lerombolták a szent helyeket és nem kímélték a lakosságot sem. A korabeli emlékek 400 szerzetes halálát említik. A szerzetesség azonban nem tört meg: Nagy Károly idejében (9. sz. eleje) bencések telepedtek le itt. Ebben az időben voltak a hegyen örmény kolostorok is.

A muszlim korban – főleg Hakim kalifa idején – eléggé megcsappant a szerzetesek száma. A keresztesek idejében azonban újra felvirágzott az itteni szerzetesi élet, de nem tartott sokáig. Szaladin egyiptomi szultán 1187-ben elfoglalta Jeruzsálemet és az Olajfák Hegyét muszlim családoknak adta. A Mennybemenetel temploma mecset lett, a két kolostor pedig elpusztult.

Az Olajfák Hegyén ma számos – különböző rendeltetésű – épület, emlékhely és templom található, például:

• A Mennybemenetel temploma (Chapel of the Ascension) A kereszténység egyik szent helye. A hagyomány alapján Jézus a feltámadása után innen ment fel a mennyországba. Külső falán a lőrések és őrtornyok bizonyítják, hogy a komplexum egykor hadicélt szolgált.

• Miatyánk-templom (Pater Noster) A hagyomány alapján Jézus itt mondta el követőinek a Miatyánkot.
• Dominus Flevit-templom. A hagyomány alapján ezen a helyen fakadt könnyekre Jézus, amikor meglátta Jeruzsálemet.
• A Nemzetek Temploma (Church of All Nations) a Gecsemáné-kertben.
• Huldá prófétanőnek tulajdonított sír.
• Aggeus, Zakariás és Malakiás próféták sírja a hegység nyugati lejtőjén,
• Mária sírja (Tomb of the Virgin Mary) A hegység lábánál, a keleti keresztények hite szerint Mária, Jézus anyjának temetkezési helye.

Fotók: Internet