Hallstatt egy igazi képeslapfalu Ausztriában, mely fantasztikus fekvése mellett Csontházáról is híres.

A település a Hallstatti-tó partján fekszik. Róla nevezték el a vaskori prekelta hallstatti kultúrát, amely már kiaknázta a közeli hegyen található sóbányát.

A város egyik érdekessége, hogy egyetlen főutcából áll. A tó és a sziklafal közti szűk hely miatt a város a szikla lábához, szorosan egymásra épült házak soraiból áll.

Hallsattban található a világ legöregebb sóbányája, mely 7000 éves múltra tekint vissza. A só alapjaiban meghatározta a város egész történelmét és a mai arculatát is. A hallstatti emberek sóval fizettek az árúért, még napjainkban is jelentős sóbányászati tevékenység folyik.
A város a kelta eredetű nevét is sóról kapta: hall = só, statt = állomás, helység. (A só helye)

A tó környékét és a települést az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.

A város temetője is gyönyörű panorámával rendelkezik. A temetőben található templom nagyon kedvelt a helyiek körében, gyakran tesznek itt házassági fogadalmat az ifjú párok.

A plébániatemplom mellett találjuk a Csontházat (Beinhaus), ahol 1.200 koponyát helyeztek el. A Csontház vagy osszárium, csontkamra (latinul: ossarium) a középkorban igen gyakori volt építmény volt a temetőkben. A kis kápolnaszerű épületbe rakták be az új sírok ásása alkalmával a temető szentelt földjében talált csontokat.

Csontház Hallstattban

A hallstatti temető a korlátozott mérete miatt hamar betelt, ezért jobb megoldás nem lévén, a 18-19. században a 8-10 éves sírokat fokozatosan felszámolták, hogy helyet biztosítsanak a friss halottaknak.

A régi sírokból kiemelt koponyákat megtisztították, kifehérítették, majd kalligrafikus betűkkel ráírták az elhunyt, születésének és halálának évét. A koponyák kb. felére ezen kívül díszes motívumokat (kereszt, virág, tölgylomb) is festettek és így helyezték el a csontkápolnában. Gondosan ügyeltek arra, hogy a közeli hozzátartozók koponyái egymás mellé kerüljenek.

Ma már a temetkezés modernebb formáját, a hamvasztást választják az emberek. Az utolsó koponyát, egy 1983-ban elhunyt nőét 1995-ben helyezték el a csontkápolnában. Neki az volt az utolsó kérése, hogy a Csontházba kerüljön.