Európa legnagyobb zsidó temetője a prágai Zsidó negyedben található. A Régi zsidó temetőt (Židovský hřbitov).  a 15. században kezdték el használni, miután a zsidókat kötelezték arra, hogy a városon belül temessék el halottaikat. Egész az 1700-as évek végéig tartottak itt temetéseket, az utolsó temetés 1787-ben volt.  

Mivel a többi temető felszámolásakor azokból is ide hozták a sírköveket, a temetőben (Široká u. 3.) mintegy 12 000 síremlék zsúfolódik össze. A helyszűke miatt több rétegben temetkeztek, így valójában több mint százezer ember nyugszik itt. A rendkívül zsúfolt, parkszerű temető tele van több száz éves, jó állapotú sírkövekkel.

Az utolsó temetés 1787-ben volt.  Az ide temetettek közül legismertebb a Löw rabbiként ismert Judah Löw ben Bezalel (1523–1609) – a legenda szerint ő készítette a Gólemet

A gólem (héber szó, jelentése: alaktalan, élettelen tömeg) idomtalan, varázsigék segítségével agyagból készült emberi alak.

A zsidó folklór népmondája szerint a 16. század vége felé a prágai gettóban Maharal (Júda Löw ben Becalél rabbi) a misztikus és titkos tan, a kabbala segítségével életet varázsolt a Moldva folyó partjáról származó agyagból gyúrt műemberbe annak szájába helyezett varázserejű papír segítségével, majd a gólem a szombat napig mindenféle szolgálatot elvégzett neki. Ha a rabbi az Isten nevével ellátott cédulát elvette tőle, akkor ismét agyagtömeggé vált. A maradványait a legenda szerint még ma is őrzik a prágai Altneu-zsinagóga padlásán. A zsidó köznyelvben a gólem bárdolatlan, együgyű embert is jelent.

A rendkívül zsúfolt, parkszerű temető tele van több száz éves, jó állapotú és kevésbé jó állapotú sírkövekkel.

A sírkövekbe faragott szimbólumok az egyes családok nemzetiségét (származási helyét), nevét és foglalkozását fejezik ki. Így például a kanna a templomi szolgálatot teljesítő levitákat jelöli, a szarvas a Cebi családot, a szabó sírkövén ollót, a zenészén hegedűt, a nyomdászén könyvet láthatunk.