Európa legnagyobb zsidó temetője a prágai Zsidó negyedben található. A Régi zsidó temetőt (Židovský hřbitov). a 15. században kezdték el használni, miután a zsidókat kötelezték arra, hogy a városon belül temessék el halottaikat. Egész az 1700-as évek végéig tartottak itt temetéseket, az utolsó temetés 1787-ben volt.
Mivel a többi temető felszámolásakor azokból is ide hozták a sírköveket, a
temetőben (Široká u. 3.) mintegy 12 000 síremlék zsúfolódik össze. A helyszűke
miatt több rétegben temetkeztek, így valójában több mint százezer ember
nyugszik itt. A rendkívül zsúfolt, parkszerű temető tele van több száz éves, jó
állapotú sírkövekkel.
Löw rabbi szobra
Az utolsó temetés 1787-ben volt. Az ide temetettek közül legismertebb a Löw rabbiként ismert Judah Löw ben Bezalel (1523–1609) – a legenda szerint ő készítette a Gólemet
A gólem (héber szó, jelentése:
alaktalan, élettelen tömeg) idomtalan, varázsigék segítségével agyagból készült
emberi alak.
Golem – ahogy az ajándék boltosok képzelik
A zsidó folklór népmondája szerint a 16. század vége felé a prágai gettóban Maharal (Júda Löw ben Becalél rabbi) a misztikus és titkos tan, a kabbala segítségével életet varázsolt a Moldva folyó partjáról származó agyagból gyúrt műemberbe annak szájába helyezett varázserejű papír segítségével, majd a gólem a szombat napig mindenféle szolgálatot elvégzett neki. Ha a rabbi az Isten nevével ellátott cédulát elvette tőle, akkor ismét agyagtömeggé vált. A maradványait a legenda szerint még ma is őrzik a prágai Altneu-zsinagóga padlásán. A zsidó köznyelvben a gólem bárdolatlan, együgyű embert is jelent.
A rendkívül zsúfolt, parkszerű temető tele van több száz éves, jó állapotú és kevésbé jó állapotú sírkövekkel.
A sírkövekbe faragott szimbólumok az egyes családok nemzetiségét (származási helyét), nevét és foglalkozását fejezik ki. Így például a kanna a templomi szolgálatot teljesítő levitákat jelöli, a szarvas a Cebi családot, a szabó sírkövén ollót, a zenészén hegedűt, a nyomdászén könyvet láthatunk.
A középkori Kolozsváron eleinte a főtéri templom
és a várfalak köré temetkeztek. A pestisjárvány idején, 1585. május 11-én
határozatot hozott a város száz fős nagy- tanácsa, hogy a várfalaktól délre
fekvő domboldalon, az akkori dinnyeföldeken egy tágas helyet szakasszanak ki
temetőnek, ahova „mind szegény és gazdag ember válogatás nélkül temetkezzék”. A
telket sövénykerítéssel övezték, faragott kapuval is ellátták. Ez év nyarától a
város lakossága – tekintet nélkül felekezeti hovatartozására, nemzetiségére –
ide temetkezett.
Házsongárdi temető
Mivel a domboldalt Házsongárdnak nevezték, a
városi „köztemetőt” századunk elejétől kezdték ezzel a névvel illetni.
Maga a név vagy egy itteni nagybirtokos nevéből
/Hasinschart/, vagy a német Hasengarten /Nyulaskert/, Haselgarten /Mogyorókert/
összetételekből alakulhatott ki
Az eredeti kis sírkert a mai halottas kápolna körül lehetett, s a századok folyamán Egyre bővült, főleg dél felé, a domboldal tetejéig. Az 1830-as évekre érte el azt a Felső határt, amely a Brassai Sámuel sírja mögött lehetett. Ösvényei, útjai, ezek közötti parcellái spontánul alakultak ki. 1885-ben próbálták először rendezni a temetőt, számos gazdátlan sírkövet ekkor kiemelték, utóbb átfaragták. A temető fásítása is a múlt század végén kezdődött. Oldalról gyümölcsösök, magánkertek szegélyezték a sírkertet, ezek egy része utóbb a temetőhöz kapcsolódott. Így jött létre nyugat felől a de Gladi báró által 1739-ben adományozott telken a lutheránus vagy szász temető, kelet felől az 1840-es években a régi zsidó temető.
A három ravatalozó helyiséget tartalmazó halottas
kápolnát 1897-ben építették. A 16 hektár területen fekvő régi temetőt az I.
világháború idején dél felé kiterjesztették, s ott létesítették a Hősök
temetőjét is.
Síremlékek
Házsongárd a XVII. Század elejétől Kolozsvár lakosságának
tükre. Eleinte főleg a német és a magyar polgárok, kézművesek, papok kollégiumi
tanárok, diákok térnek ide megpihenni. Miután 1790-ben Kolozsvárra költözik az
erdélyi Főkormányszék, s ennek tisztviselői közt számos nemes és főnemes van,
elkezdődik a nemesség betelepítése a városba.
A XIX. század első felében jelennek meg díszes sírjaik, kriptáik a temetőben. Az 1872-ben megnyitott kolozsvári tudomány- egyetem sok tudóst vonz ide, úgyhogy a század vége felé már az ő sírjaik is fel-fel tűnedeznek. Az I. világháború végéig alig akadt román sír a temetőben, még a hatalomváltozás után is csak lassan, a románság betelepedésével párhuzamosan jelentek meg a román nevek.
Különleges síremlék
Noha a városi közgyűlés már 1892-ben megállapította, hogy „a jelenlegi köztemető annyira túlzsúfolt, miszerint közegészségi és közrendészeti tekintetekből továbbra már nem használható”, és 1893-ban már nem engedélyezték új sírok ásását, ma is ide és a tetején megnyitott új temetőbe temetkeznek. A még 1885-ben megkezdődött temetőrendezési kísérletek többnyire balul ütöttek ki, inkább a régi kövek és a hagyományos összhang pusztítását, mint a műemlékjelleg megőrzését szolgálták.
2010 áprilisában a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság több mint kétszáz sír műemlékké nyilvánítását kérték a (román) Kulturális és Művelődésügyi Minisztériumtól.2011-ben Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter 394 síremléket nyilvánított műemlékké.
Kós Károly síremléke
A sírkert legrégebbi sírkövét még 1585-ben állították, több mint négyszáz évet vészelt át tehát többé-kevésbé épségben. A temető valóságos panteon, mivel több erdélyi történelmi család (bethleni Bethlen, iktári Bethlen, Rhédey, Mikó, Béldi, Jósika, Berde, Sombory, Paget, Donogány) kriptájának, s egykori tudósok, írók, művészek, színészek, egyetemi tanárok, püspökök, papok, politikusok (Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert, Misztótfalusi Kis Miklós, Kendeffy Ádám, Jósika Miklós, Mikó Imre, Bánffy Miklós, Brassai Sámuel, Berde Mózsa, Bölöni Farkas, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Szilágy Domokos, Kós Károly) sírhelyének befogadója.
A Házsongárdban boszorkányok is nyugodhatnak szép számmal. Egy 1684. július 31-én hozott dialektikusan bölcs törvényhatósági végzés szerint az „végeztetett, hogy Trombitás Mihályné mostanában halván meg és sok kékek lévén rajta, nagy gyanuban forog, hogy verték volna, valahol azon éjszaka boszorkányságba elegyítvén magát, s azon verés miatt halt meg.
A Házsongárdi temető március 2. és november 1. között 8.00-17.30 óráig látogatható.
Wass Albert: Házsongárdi temetőben
Egy délután a zajtól mesze szöktem, s az életemet mentem kipihenni a Házsongárdi öreg temetőben. Ősz volt. Halálos. Lomb-hullásos. Szent. Olyan lélek-csitító volt a csend: a némaság s a néma ajkú holtak.
Akkor láttam: a fényvirágos álmok, amik a lelkem szent csodái voltak, halottak lettek, néma ajkú holtak.
És éreztem: egyszer majd újra ősz lesz, s a hervadásban meglassul a vérem. akkor az őszt majd könyörögve kérem.
A holtaktól megirigylem az álmot, s cserébe nyújtom minden álmomat hogy én legyek az őszi csendtől áldott.
S meglátom majd: bűbájos álmaimmal az életemet nagyon teleszőttem... s megállok ismét kissé megpihenni a Házsongárdi öreg temetőben. (1927)
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
