A Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Szatmárcseke egyik nevezetessége a népi csónakos fejfás temető, s itt található Kölcsey Ferenc síremléke is.
A temetőben, közel 1200, nyugat felé néző, tölgyfából készített, másfél-két méter magas, csónak alakú, ám sokak szerint emberi arcot ábrázoló fejfa jelöli a sírokat. A felül elkeskenyedő fejfák rejtélyét számos kutató próbálta már megfejteni, és magyarázatot találni arra, hogy mit szimbolizálnak, miért pont így faragták ki őket, de eddig senki nem járt sikerrel.
Csekén – a Kölcsey család néhány márvány síremlékétől eltekintve – csak fa sírjelek találhatók, a máshol mindent uraló műkő sírkövek ismeretlenek. Ez a műemléki védettségnek köszönhető, mivel csak a hagyományos fejfás temetkezést engedélyezik itt a hatóságok.
A tölgyfából készített, másfél, két méter magas fejfák sorokba rendezve, feliratukkal nyugat felé tekintve, nem, életkor és társadalmi hovatartozás megkülönböztetése nélkül szemlélik az ittmaradottakat (nincs különbségtétel még az ideológiák terén sem, hiszen a hajdani párttitkár fejfáján is az ABFRA = A Boldog Feltámadás Reménye Alatt rövidítés olvasható). A kép azonban kicsit csal: korábban nem voltak egyforma magasságúak és ilyen szigorú sorrendbe állítottak e sírjelek.
Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 1970-es években végzett temetőrekonstrukciója után tűnt el az a „hullámzás”, az a „diszharmónia”, ami addig jellemezte a sírkertet. A fejfák eltérő magassága eredetileg abból adódott, hogy az idők során a földbe ásott végük elkorhadt, így lejjebb kellett őket ásni, hogy ki ne dőljenek. A düledező, kisebb-nagyobb, vékonyabb vagy robusztusabb sírjelek egymásmellettisége adta a temető akkori hangulatát. A feliratot az előreugró homlokkiképzésen kívül előre döntéssel is óvó sírra állítást is felváltotta egy „peckesebb”, kiegyenesített elhelyezésmód, így kissé úgy néz ki a temető, mintha valamiféle természeti csapás folytán egyszerre került volna sírba az itt nyugvók nagy része.
Épp az időbeli különbségek, a természet rendje esett áldozatul a kétségtelenül jó szándéknak.
Azt is rögtön hozzá kell azonban tenni, hogy a műemléki védettség és a helyreállítás hiányában ma a csekei temető is ugyanolyan lenne, mint a környező településekéi: műköves és művirágos, elhanyagolt és gondozott részekkel (ez a folyamat meg is indult a műemléki helyreállítást megelőző időkben). És az sem hallgatható el, hogy a helybeliek egy része bizony gondnak érzi a védettségből fakadó szigorú megkötéseket: egyre nehezebb – és drágább – beszerezni a fejfák kifaragásához szükséges tölgyfát, sokan nehezményezik a sírkőállítási tilalmat.
Kölcsey Ferenc síremléke a szatmárcsekei temetőben
Kölcsey Ferenc 1790-ben született Sződemeteren, 1838. augusztus 24-én hunyt el Csekén. 1815-ben került az öröklött birtokra és rövid megszakításokkal haláláig itt élt. Kölcsey életművének nagy részét itt alkotta: 1823. január 22-én itt írta a Himnuszt, valamint Zrínyi dalát, Zrínyi második énekét, A szatmári adózó nép állapotáról c. művét és a Parainesis Kölcsey Kálmánhaz c. szellemi végrendeletét.
A temető legmagasabb helyére építették Kölcsey Ferenc síremlékét. A Gerendai Antal tervezte hat köroszlopos, felül párkánnyal egybefogott síremlék közepén hasábtalapzaton áll egy Kölcsey feliratos, címeres urna.
1856-ban valószínűleg közadakozásból, a nagyari Luby család kezdeményezésére egyszerű, derékba tört oszlopot emeltek a sír fölé, ami a költő életének tragikus végét jelképezte. Állítólag 1936-ban a hantot ismét felbontatta a végrendeletet kereső Kölcsey- rokonság. 1938-ban végre nyugalomra talált az életében és holtában is hányatott sorsú költő: a mátészalkai Kölcsey Társaság halálának 100. évfordulóján exhumáltatta a földi maradványait, és a fehér márványból készült klasszicista síremlék kriptájában helyezte örök nyugalomra.
Három kis diófa koporsó van a boltozatos betonkriptában: Kölcsey Ádámé, Kölcsey Ádámnéé és a költőé. Kölcsey Ferenc koporsójában légmentesen lezárt üvegben helyezték el az exhumálás körülményeit tartalmazó kutyabőr iratot.
Szatmárcseke szeretettel várja az érdeklődőket…
Képek forrása: Internet
